Ligetvári Anita - Noiseg.hu

A csoportvezető vallomása

Télen az Adventi időszakban, amikor a belváros tele volt fényekkel, nézelődő, vásárló és forraltborozó vidám társaságokkal, én csütörtök esténként tíz másik hölggyel, gyertyafény mellett magunkba és még annál mélyebbre, a kollektív női életmintázatokba mélyedtünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az első hét foglalkozáson egy-egy női archetípusba, kollektív ősi női mintázatba merültünk el.
Az elején csak valami fura mélységeket éreztünk, mintha mindig egy-egy réteget húznánk le magunkról, magunkfelé fordítanánk, és aztán nézegetnénk, tapogatnánk, simogatnánk, nyomogatnánk ezt az ismerős-ismeretlen életmintázatot. Volt ami könnyen ment, olyan lágy volt mint egy jó minőségű kínai selyem, úgy siklott le rólunk, mint egy szép selyem hálóing, és volt amit olyan lelki erővel kellett leszedni, mint dédapánk megázott subáját. Minden lelki és fizikai izmunk belesajdult ebbe a tartásba, alkotásba. Küzdöttünk ellene vagy éppen vele a művészetterápiás alkotásokon keresztül, amikor az ember a saját mozdulatain át a papírlapra rajzolja, festi, montázsolja, vagy éppen agyagba gyúrja önmagát, illetve rejtett, ismeretlen részét.
Aztán túl kell lendülnie -a lehető leggyorsabban- az önmarcangoláson, hogy a belső képnek csak egy halvány és silány utánzata jelent meg az alkotásban. Ezek után, amikor már úgy érzi az ember lánya, hogy most már semmi sem történhet, a csoporttársak és a csoportvezető, majd maga az alkotó elmondja a benyomásait az éppen megszületett alkotásról, és igen, három kósza vonalban is megjelenhet az ellenállás, a félelem, a menekülés, a kérdés, a dilemma vagy az öröm, a könnnyedség, vagy a megküzdés utáni pihenés.
A Lélek üzen a testnek és az elmének a képeken keresztül. Gondolatokat, felismerést, megoldást hoz magával. Az Alkotó gazdagítja és gyógyítja önmagát, és az ottlévő, vele együtt alkotókat, haladókat is.
Minden egyes alkalom után elfáradtunk. Amikor kiléptünk az esti városi fénybe, mintha valami másvilágba csöppentünk volna bele, mint amikor valaki felébred valami nagyon mély álomból és rácsodálkozik a régi megszokott, hétköznapi világára.
Csoportvezetőként -tizenöt év tapasztalattal a hátam mögött-, a női archetípusok kurzust érzem a legmélyebbnek, legerőteljesebbnek, önmagamból legkifordítóbbnak. Pedig „csak” előkészülök, leadom az elméletet, próbálom mederben tartani a csoportdinamikát, támogatni az alkotást, és mivel felnőttekkel dolgozom, nincs sok gondom. Ide fejlődni vágyó, önmotivált résztvevők jönnek, és mégis minden alkalom után úgy mentem haza, hogy még mindig a hatása alatt voltam az elmúlt három órának. Itt nem elméleteket tanultunk és rajzolgattunk, hanem alászálltunk. Önmagunknak, a saját életünknek, a másik energiájának, hozott életének, blokkjainak, kríziseinek, tragédiájának, anyáink, nagyanyáink megélt életének, majd valahol ott a legvégén az eddig élt összes nő tapasztalatának, és ezek után a felszínre jöttünk egy új életmintázattal. Gazdagabban, bölcsebben, vagy éppen változásra készebben.
Hazafelé az autóban, csendben ültem, nem kellett semmi hang vagy zene. Elég volt a motor monoton zúgása. Szerencsére el kellett hagynom a város fényeit, és ez segített rendezni a gondolataimat. Elég késő volt már ahhoz, hogy szinte csak én voltam már az utakon, és az autó utat világító lámpái segítettek fókuszálni a gondolataimat, érzéseimet. Naponta kétszer megyek ezen az úton lassan tíz éve, ilyenkor az emberben benne vannak már a kanyarok, és a belső képében a táj, amit most betakart a valódi sötétség, ami Adventkor kijár az embernek, hogy Szentestéig megtalálhassa az akkor még éppen csak pislákoló lelki fényét. Nagyon hálás voltam az utóbbi Adventi időszaknak, hogy megélhettem a valódi készülődést, a Belső Fény megszületését a csoporton keresztül.
Néhány nap, és megint indul a következő csoport, és most megint egy szakrális időszakban, amikor a Húsvét felé közeledünk sőt benne is leszünk a Feltámadásban. Reménykedve a résztvevők és a saját nőiségem újabb aspektusának feltámadásában!

Ligetvári Anita
Ha úgy érzed, hogy részt vennél velünk ezen az úton, a részletekről itt olvashatsz:

Közelgő események

Hírlevél feliratkozás

Rólam

ligetvari_anita_smallA pályaválasztás során a segítő szakmák felé húzott a szívem. Az ELTE­Természettudományi Karán végeztem mikrobiológus­technikusként, és hét évig dolgoztam a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Mikrobiológia Kutatócsoportjában. 2001-ben elvégeztem a MANTRA Alternatív Természettudományi Szabadegyetem 3 éves képzését, ahol parapszichológusi oklevelet szereztem. Ezzel párhuzamosan kezdtem el a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézet 3+1 éves képzését. 2003-ban transzperszonális pszichológus­légzéstréner oklevelet kaptam, amelyet ma már Transzperszonális Vivation­légzéstrénernek neveznek. 2008-ban kaptam meg a transzrelaxációs­terapeuta oklevelemet. 2011-ben a DONA (Észak Amerikai Dúlák Szövetsége) egyik oktatótanára, Debra PascaliBonaro által tartott posztpartum (gyermekágyi)dúla, majd 2012ben a Napfogyatkozás Egyesület szervezésében Gyászcsoportvezető képzésen vettem részt. Jelenleg a LEA (Lelki Egészségvédő Alapítvány) győri, művészeti terápiás­foglalkoztató képzésén veszek részt. 2001 óta egyéni terápiákat, csoportokat, hétvégi műhelymunkákat, előadásokat vezetek és tartok.