Ligetvári Anita - Noiseg.hu

Miért is megyek Kanadába?

Kilépek a Mátrixból

A Mátrix a hétköznapi életemet és a bennem lévő szerepeimet jelenti.

Húsz éve három témában vagyok igazán benne, a feleség, az anya és a dolgozó nő szerepeiben.

Ezek az archetípusok voltak dominánsak az életemben a saját dinamikus egyensúlyukkal. Az egyik legnagyobb munkát ennek az egyensúlynak a megtalálása jelentette, hogy jelen is legyek a férjem, a gyerekeim és önmagam -a munkám, hivatásom – számára is.

Sokszor éreztem félelmet, szorongást, és rám nehezedő választási kényszert, hogy most hol is legyek jelen? Hol van most rám szükség? Anyaként, feleségként, segítőként? Amíg ezen aggódtam -és próbáltam mindent tökéletesen csinálni-, addig minden helyzetben úgy éreztem, hogy pont a másik helyen, szerepben kellene lenem. Amikor hétvégi kurzust tartottam, bűntudatom volt, hogy nem otthon ebédelek a családommal. Amikor otthon főztem, akkor azon aggódtam, hogy nem haladok a szakmai fejlődésemmel. Amikor megfőztem és elolvastam egy cikket, vagy meghallgattam egy előadást, akkor azért marcangolt a bűntudat, hogy a házasságomra nem fordítok elég figyelmet. A környezetemben egyébként mindenki megértő és tamogató volt velem, és mivel a lányaimat már kiskoruktól kezdve az önálló életre, önmagukról való gondoskodásra neveltem és tanítottam, az egyensúly sohasem borult fel hosszútávra.

Ettől függetlenül azért kapálóztam a tökéletesség női tengerében, mert hát akarjuk vagy sem, a gondoskodás sejtszinten kódolva van bennünk.

Amikor úgy éreztem, hogy a saját megfelelési kényszerem már a család hangulatára, és önmagamra is káros méreteket kezd ölteni, -mit is csinálhat egy légzésterapeuta?-, átlélegeztem a problémámat. Találtam több transzgenerációs sérült női életmintázatot, és amikor már a a sejtjeim fel- és kiengedték ezeket a sérült mintázatokat, egyszercsak megéreztem annak a sokat emlegetett dinamikus egyensúlynak a lényegét és jelenlétét.

A lényege pedig az, hogy nem kell akaratból csinálni, hanem csak hagyni kell, hogy melyik szerepen nyílnak az ajtók, figyelni, hogy hova áramlik az energia, és ott jelen lenni és cselekedni. A többi addig háttérbe húzodik, és akik érintve vannak ebben, addig ők máshol tapasztalnak és gyűjtenek élményeket, vagy éppen felhoznak addig szunnyadó problémákat. Azóta tudom -és a legfontosabb, hogy ÉRZEM is-, hogy ott vagyok ahol lennem, és tapsztalnom kell. Ha este kilencig tartok a kurzust, és majdnem tíz órára érek haza, akkor a család egymás energiáját tapasztalja, és nincs szükség aznap este az én dominanciámra, eneriámra, és nekem sem kell mindig az anya vagy feleség szerepben jelen lennem. Ahhoz, hogy az egészséges egyensúly működhessen, háttérbe is kell húzodni, és más energiák felé fordulni.

Egyek kedvenc Fodor Ákos haikum:

Ahogy a tenger ír a fövenyre

írja-törli, írja-törli

mindig ugyanazt

-sosem ugyanúgy.

Mindig benne vagyunk a fő életszerepeinkben, de soha sem ugyanúgy.

Ennek a 20 évnek változik most a dinamikája, mert holnapután elndulok Kanadába a nővéremhez. Kilépek a három fő archetípus szerepeimből. Hérából, a feleségből, Démétérből az anyából, és Pallasz Athénéből, a dolgozó nőből, és belépek Artemisz, a nővér, a testvér és a független, egyedül, önmagát kipróbáló, utazó nő archetípusába.

A női létben ez a szerep a 20-as évek után az élet közepén újra felerősödik, mind belső vágyként, és esetleg külső lehetőségként vagy kényszerként. Kilépve a háztartás, az otthon és a család feladataiból, újra önmagunkkal lenni, megtalálni a szabadságon és az ezzel járó kihívásokon keresztül a belső személyes erőnket, amit már nem védhetünk és rakhatunk hátra a gyerekeink, a férjeink és a munkánk pajzsa mögé.

Ennek az erőnek a megtalálásáról és megtapasztalásáról fog szólni a következő egy hónapom egy idegen födrészen, egy idegen nyelvvel, és idegen kultúrával.

A részletekhez még hozzá tartozik, hogy a nővéremmel 18 évig egy szobában éltünk, nőttünk fel, 16 hónap -tehát nagyon kicsi- a korkülönbség közöttünk, és sajnos 18 éve nem találkozhattunk személyesen. Azt hiszem mi vagyunk a leghálásabbak az internetnek, hogy napi kapcsolatban tudunk lenni. Fotókon, videókon, és élőbeszélgetéseken keresztül tudjuk megosztani egymással élményeinket napi szinten, DE 18 éve nem ölelhettük meg egymást, nem ülhettünk egymás mellett, és nem voltak közös élményeink!

Ennek az új útnak a kísérése hívlak téged, hogy a láthasd, részese lehess, hogy hogyan épül fel újra a kapcsolatunk, hogyan erősödünk mind a ketten egymás által, hogyan és milyen mértékben születik meg külön-külön is a legújabb női verziónk a negyvenes éveink utolsó éveiben,ami majd támogat és táplál mindkettőnket életünk következő szakaszában!

Írni szeretnék majd a történésekről, a hozzájuk kapcsolódó érzéseimről és felismeréseimről, illetve a bennem, bennünk megszülető fejlődésről is, és mivel az esetek többségében a saját életemben is az összefüggéseket keresem, nem bújok ki a terapeutai bőrömből sem, mert valószínűleg sokszor elemzem majd magamat, vagy a kapcsolatunkat.

A Facebook oldalamon, és a www.noiseg.hu oldalon a „Kanadába mentem” cím alatt találhatod meg az írásaimat.

Remélem velem tartasz ezen a virtuális úton, és benned is születnek majd számodra hasznos megismerések és felismerések!

Szeretettel: Ligetvári Anita

Ui: Álljon itt záráskánt egy pár hónappal ezelőtti jelenet, ami a lányom – akit kihordtam, megszültem és felneveltem -, és köztem zajlott néhány hónappal ezelőtt egy vasárnapi ebéd alatt. Ekkor tudatosult benne, hogy egy hónapot távol leszek, és ijedten felkiáltott: De mit fogunk mi enni?!

Ezek szerint feleslegesen aggódtam annyit, hogy elég jó anya vagyok-e, mert most nyílvánvalóvá vált, hogy inkább az élelmezésügyi csoport vezetője vagyok az ő szemében! Ekkor engedtem el az összes bűntudatomat az elutazásommal kapcsolatban. 😀

Közelgő események

Hírlevél feliratkozás

Rólam

ligetvari_anita_smallA pályaválasztás során a segítő szakmák felé húzott a szívem. Az ELTE­Természettudományi Karán végeztem mikrobiológus­technikusként, és hét évig dolgoztam a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Mikrobiológia Kutatócsoportjában. 2001-ben elvégeztem a MANTRA Alternatív Természettudományi Szabadegyetem 3 éves képzését, ahol parapszichológusi oklevelet szereztem. Ezzel párhuzamosan kezdtem el a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézet 3+1 éves képzését. 2003-ban transzperszonális pszichológus­légzéstréner oklevelet kaptam, amelyet ma már Transzperszonális Vivation­légzéstrénernek neveznek. 2008-ban kaptam meg a transzrelaxációs­terapeuta oklevelemet. 2011-ben a DONA (Észak Amerikai Dúlák Szövetsége) egyik oktatótanára, Debra PascaliBonaro által tartott posztpartum (gyermekágyi)dúla, majd 2012ben a Napfogyatkozás Egyesület szervezésében Gyászcsoportvezető képzésen vettem részt. Jelenleg a LEA (Lelki Egészségvédő Alapítvány) győri, művészeti terápiás­foglalkoztató képzésén veszek részt. 2001 óta egyéni terápiákat, csoportokat, hétvégi műhelymunkákat, előadásokat vezetek és tartok.