Az anya már a fogantatás előtt 3-4 hónappal tudatalatt döntést hoz, hogy életet szeretne adni. Ehhez a fogantatás előtt 3 hónappal a teste elkezd felkészülni hormonálisan. Ilyenkor aktivizálódnak a fogantatáshoz kapcsolódó, transzgenerációs (előző generációkból hozott) pozitív és negatív élmények, mintázatok. Ezek fizikai és érzelmi szinten támogathatják vagy akadályozhatják a fogantatást. Ha valaki tud róla, hogy a családjában apai vagy anyai ágon traumák történtek a szexualitással, gyermekvállalással, anyasággal kapcsolatban érdemes még a fogantatás előtt ezeket feldolgozni. Szintén fogantatási nehézséget okoz, ha valamelyik szülőnk nem lánynak várt minket. Ilyenkor tudat alatt tagadhatjuk a fogantatást, hiszen a bennünk lévő, szüleinktől jövő elutasítást kell(ene) újból megélnünk. Ez az érzés független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk a szüleinkkel. Ha a családtörténetben-anyai és apai szinten egyaránt- előfordult traumatikus szülés, anya vagy baba halála, akkor ez is akadálya lehet a peteérésnek, beágyazódásnak, mert minél távolabb akarunk kerülni a veszteségélmény idejétől, szituációjától. Ezeknek a domináló érzéseknek, életmintázatoknak a felismerésével és feldolgozásával, megszűnik a félelem, az ellenállás, és a testünk pozitívan reagál a fogantatás folyamatára.